Lelkészeink

dr. Kaszó Gyula

1976-ban születtem a Kárpátok lábánál fekvő, Felső-Tiszavidéki Técsőn, a ma már nem létező Szovjetunióban. Szülővárosomban jártam iskoláimat és a zeneiskolát, szereztem teherautó-vezetői és szerelői képesítést, majd érettségiztem 1993-ban. Ugyanabban az évben nyertem felvételt a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának lelkészi szakára. Tanulmányaimat egy évre megszakítottam 1995-ben, hogy Németországban bébi-csőszködve elsajátítsam a német nyelvet – így 1999-ben szereztem diplomát, amit egy év ösztöndíjas tanulmányút követett Wuppertalban, a Kirchliche Hochschule-n.

A tanulmányokkal párhuzamosan segédlelkészi szolgálatot végeztem a Északrajna-Wesztfáliai Magyar Gyülekezetben, és aktívan bekapcsolódtam a börtönlelkigondozói munkába, ami kutatási területemmé is lett.A lelkészképesítő vizsga (2000) letételét követően doktoranduszként és tanársegédként folytattam a kutatást a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán, majd éltem azzal a doktori ösztöndíjas lehetőséggel, amit a Kirchliche Hochschule Wuppertal kínált fel.
Friss házasként 2001-ben költöztünk Wuppertal-ba, ahonnan teológiai doktori címmel és két gyermekkel (Győző Gyula 2002 és Dorka Sára 2004) tértünk vissza Budapestre, ahol az Alma Mater fogadott munkatársként.

2004 ősze és 2012 vége között a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának Valláspedagógiai és Pasztorálpszichológiai Tanszékén voltam tanársegéd majd adjunktus, emellett beosztott lelkész a Budapest-Németajkú Református Egyházközségben, óraadó az Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karán és a Ráday Felsőoktatási Diákotthon igazgatója. Közben még két gyermekünk született (Ilka Hanna 2007 és Borka Luca 2009).
Négygyermekes lelkészcsaládként kaptunk meghívást a Szekszárdi Református Egyházközségtől 2012-ben, aminek örömmel engedtünk: feleségem beosztott lelkész lett, én pedig a vezető lelkipásztori szolgálatot végzem, miközben 2013 óta börtönlelkész is vagyok a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben.

Az igehirdetési, gyülekezetvezetési és gyülekezetpedagógiai szolgálat mellett a fejlesztési, felújítási és szépítési munkálatokból is aktívan és örömmel igyekszem kivenni a részemet.

Kaszóné Kovács Karola

Kaszóné Kovács Karola vagyok, 1975-ben születtem Békés városában. Iskolába Békésen, ének-zene tagozaton jártam, majd 1994-ben Békéscsabán a Ruhaipari Szakközépiskolában szereztem meg az érettségit. Ebben az évben sikeresen jelentkeztem a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára, lelkipásztori szakra. 2001-ben szereztem meg diplomámat, majd 2002-ben a nagypapi dolgozatot megvédve a lelkészi oklevelet. 2001-ben házasságkötésünk után férjemmel együtt Németországba, Wuppertalba költöztünk. Férjem doktoranduszként, én pedig ösztöndíjjal a Kirchliche Hochschule diákjai lettünk. Segédlelkészi évemet az Észak-Rajna-Westfaliai Magyar Gyülekezetben tölthettem.

Emellett lehetőségem adatott arra, hogy a wuppertáli Prediger Seminár hallgatójaként tanulhassak és ismerhessem meg a német protestáns hit-gyakorlat sajátosságait. 3 évet töltöttünk Wuppertalban, ahol a tanulmányok végzése alatt két gyermekünknek is életet adhattunk: 2002-ben Győző Gyula fiunk, 2004-ben pedig Dorka Sára lányunk született meg.

2002-ben tértünk haza Budapestre, ahol az egykori Alma Mater fogadott vissza bennünket: férjemet adjunktusként, engem pedig mint gyermekeit nevelő kollégaként. Hamarosan még két gyermekkel ajándékozott meg Istenünk, 2007-ben Ilka Hanna, majd 2009-ben Borka Luca lányaink érkeztek. Eközben elvégeztem a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné szakát, majd a Gyökössy Intézet családterápiás képzését. Kisegítő beosztott lelkészként a Budapest-Józsefvárosi Református Egyházközségben volt lehetőségem szolgálatokat vállalni, s családunkkal otthonra találni.

Családunkkal 2012-ben Szekszárdra költöztünk, hogy a helyi református gyülekezet lelkipásztorai legyünk. Jelenleg beosztott lelkészként és hitoktatóként szolgálok. Feladatom és ajándékom a gyermekek, idős testvérek közötti forgolódás, valamint a gyülekezeti kirándulások, táborok szervezése. Rendszeresen látogatok az idősek otthonába istentiszteletet tartani, beszélgetni. Szívügyem a temetési szolgálat, ahol a gyászolók vigasztalását, kísérését végzem.